Április utolsó napján vietnami barátainkkal együtt emlékezünk és ünnepeljük a vietnami békét, amely a háborúkkal terhes vietnami történelemben 45 évvel ezelőtt jött el. Vietnam történelmét nagyon nehéz röviden áttekinteni, csak utalni lehet arra, hogy területén már a Pleistocén korból találtak emberi maradványokat. A Vas-korból már a Hung királyok 18 generációját ismerjük, majd az ie. 179 – iu. 938-ig terjedő időszakban az ország területét a kínaiak uralták. Vietnam önálló, központosított feudális államformája 938- ban alakult ki, de a következő időszak újabb, hatalomért folytatott háborúkat hozott. Az évszázadok a szegénységbe, sötétségbe, elzártságba taszították az országot, amely helyzet a 19. században lehetővé tették a nyugati gyarmatosítók megjelenését. A mesterségesen három részre osztott ország francia megszállás alá került, a gyarmatosítók brutális módszerekkel léptek fel minden hazafias megmozdulás ellen, megakadályozták a kultúra, az ideológia fejlődését, kizsákmányolták az országot.
A 20. század eleje hozott változást az ország életébe, amikor a haladó, demokratikus erők képessé váltak egységgé szerveződni, majd 1941-ben létrehozták a Vietnami Forradalmi Szövetséget (Viet Minh), amely kongresszusa által 1945-ben elfogadott 10 pontos Program már a franciák és a japánok elleni fellépést irányozta elő.
1945 szeptember 2-án Ho Chi Minh elnök felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot és az ideiglenes kormány nevében kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Ezzel Vietnam lett Dél-kelet Ázsia első, gyarmatosítás alól felszabadult országa. Alig három héttel később viszont a francia haderő – brit támogatással – elfoglalta Saigon-t, s ezzel megkezdődött a franciák elleni háború, amely 1954 május 7-én a vietnami hazafias erők Dien Bien Phu-nál aratott győzelmével, illetve az 1954 július 21-én Genf-ben aláírt egyezménnyel zárult le. A Genfi Egyezmény Vietnamot két részre osztotta, a 17. szélességi fok mentén kialakított demarkációs zónával.
Az Egyesült Államok érintettsége a II. Világháború befejezésétől kézzel fogható volt a térséget illetően. Jelentősnek értékelték a franciák indokínai háborúját a II. Világháborút követő kommunista és nemzeti-liberális mozgalmak visszaszorításában, ezért jelentős pénzügyi, majd az 1950-es évektől kezdődően katonai tanácsadók és fegyverek küldésével személyi és anyagi támogatást nyújtottak a franciáknak, ugyanakkor a lemondatott „francia báb” miniszterelnök helyett Ngo Dinh Diem-et neveztették ki miniszterelnöknek, akit mind jelentős anyagi eszközökkel, mind tanácsadókkal támogattak. Diem 1955-ben semmissé nyilvánította az 1956-ra tervezett választásokat és október 23-án kinevezte magát a (Dél) Vietnami Köztársaság elnökévé. A dél-vietnami demokratikus erők 1960 végére hozták létre a Nemzeti Felszabadítási Frontot, amelyből 1969 június 8-án alakították meg a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormányt.
Az Egyesült Államok 1961-ben – J.F.Kennedy elnökké választásával – hirdette meg Vietnamban a „Különleges Erők Háborúját”, amelyet L.B.Johnson 1964-ben intenzitásában és méreteiben jelentősen kiszélesített, 1965-ben Da Nang-nál partra szálltak az első amerikai harcoló egységek, s ezzel megkezdődött az Egyesült Államok Vietnam elleni háborúja. 1969-ben – a háború „csúcspontján” – mintegy 540 000 amerikai és 72 000 egyéb külföldi katona harcot Dél-Vietnamban. Az 1969-ben megválasztott R.Nixon elnök új stratégiát hirdetett a háború „vietnamizálásával”, a harci feladatoknak a dél-vietnami erőkre való fokozatos áthárításával. A háború befejezését célzó párizsi tárgyalások majd öt éve során az amerikaiak katonai eszközökkel próbálták a Vietnami Demokratikus Köztársaságot az amerikai feltételek elfogadására kényszeríteni, viszont az elszenvedett veszteségeik végül a tárgyalások folytatását, majd 1973 január 27-én Párizsban a háború befejezését és Vietnam békéjének helyreállítását célzó egyezmény aláírását eredményezték.
A Párizsban tárgyaló felek egy nemzetközi tűzszünet ellenőrző bizottság (Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság – NEFB) felállításában egyeztek meg, tagjainak Kanadát, Indonéziát, Magyarországot és Lengyelországot kérték fel. Magyar részről a feladatban 636 fő (525 katona, 111 diplomata, polgári személyzet) vett részt három váltásban.
A Párizsi Egyezmény hatályba lépését követően a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány mindent megtett az Egyezmény szövegében is hangsúlyozott „országegyesítés” érdekében, a Ho Chi Minh Művelet 1975 március 15-én Buon Me Thuot elleni támadással indult és Saigon 1975 április 30-i felszabadításával ért véget, megnyitva a lehetőséget a nemzet újraegyesítése előtt.
A háború befejezésének 45. évfordulóján fontos a Vietnami Szocialista Köztársaság töretlen fejlődését hangsúlyozni. A vietnami emberek szorgalma, az ország felvirágoztatásában vetett hite, pozitív jövőlátása következtében az elmúlt évtizedek alatt az ország a térség meghatározó társadalmi és gazdasági tényezőjévé vált.
Vietnam kiemelkedő ütemben fejlődik, a GDP folyamatos növekedése következtében Ázsia legjelentősebb országai között sorol. Az ipar, az építőipar, valamint a szolgáltatások bővülése jelentősen támogatja a jelzett növekedést. A belső fogyasztás fokozatos emelkedése, valamint a rohamosan bővülő export ugyancsak pozitív hatással van az ország fejlődésére.
Az elmúlt években jelentősen nőtt a Vietnámba látogató külföldiek száma, az ország a külföldi turizmus egyik kedvelt célországává vált.
Vietnám a világ legvonzóbb befektetési célpontjai közé tartozik. A szakértők és elemzések általában egyetértenek abban, hogy Vietnám hosszú távú gazdasági kilátásai nagyon kedvezőek.
Biztosak vagyunk abban, hogy a jelzett fejlődési tendencia tovább folytatódik, s a 45. évfordulón ehhez kívánunk vietnami barátainknak további sok sikert, boldogságot, erőt és egészséget!