A megemlékező beszédet mondó Nagy Gyula ezredes felemlítette az adott napon történteket, amikor a NEFB által kijelölt ellenőrző pontra, a kiutazó kilenc katonát (egy kanadai, egy indonéz, két DIFK-es, két amerikai, egy fülöp-szigeti és két magyar) szállító helikoptert rakéta találat érte és lezuhant. Hangsúlyozta, hogy veterán társaink emléke azóta is velünk együtt él, az adott időpontban minden évben lerójuk tiszteletünket sírjaiknál, ezzel is megjelenítve a bajtársiasság, az összetartozás, a hivatástudat jelentőségét.
Az emlékezés virágai, koszorúi elhelyezése mellett az esemény lehetőséget adott – egyre kevesebb, még élő – veterán társainknak a dél-vietnami szolgálat eseményeinek felelevenítésére, a már öt évtizede tartó barátság még szorosabbá tételére.
Sajnálatos, hogy a hivatalos szervek – sem személyes képviseletükkel, sem külsőségeiben – nem tartották fontosnak az esemény támogatását.